Snatch test light 4.

A stressz, az alváshiány, kihagyott edzések. Ezek jellemezték az elmúlt 3 hónapot. E mellett nem csoda, hogy nem fejlődik a teljesítmény. A heti max 4 edzés csak szinten tartásra alkalmas, komoly fejlődést nehéz elérni, legalábbis ez az érzésem.

Hogy hogy is jutottam erre a következtetésre? Lemértem.
Milko bejegyzése megadta a lökést a következő méréshez. Eddig csak halogattam, mivel éreztem, hogy nem történt fejlődés, sőt... Szombaton egy 60 órás munkahét után este kerültem golyó közelbe. Először csak 5 perces Snatch teszt lightot akartam csinálni, hogy vajon mennyi jön ki, de aztán lebeszéltem magam róla, hiszen ez nem egy verseny Milko-val. Motivált azzal, hogy szép fejlődést mutat és rávett arra, hogy ismét teszteljem magam, de igazán magamat kell tudnom felülmúlni, mivel az a mérvadó, és ha versenyezni akarok, akkor készüljek a TSC-re, vagy valami hasonló. Így a tíz perces snatch teszt light-ot csináltam, meg, hogy lássam, hogy mennyit esett vissza a teljesítményem az elmúlt két hónapban.

Amikor elkezdtem a tesztet még mindig fűtött a versenyláz, és rendesen meghajtottam magam (32 percenként), aztán három perc után érzékeltem, hogy ezt nem fogom bírni tíz percen keresztül, így visszalassítottam, de a három perc pörgés sokat kivett.

Félidőnél 145 ismétlésnél jártam, de már azon gondolkodtam, hogy fogom -e bírni pihenés nélkül a 10 percet.
A 7 perc leteltével letettem a súlyt kb 20 másodpercre, ekkor tartottam 200 ismétlésnél. a hátralévő két és fél percben kiküzdöttem magamból még 60 ismétlést, amivel beállítottam a rekordomat, de nem örültem az eredménynek felhőtlenül.

1. Eszetlenül, minden erőbeosztási stratégia nélkül túlhajtottam magam,
2. igazolódott a teljesítményem stagnálása,
3. nem tudtam kontrollálni magam és a versenyszellem felülírta azt, amit elhatároztam.

Amit pozitívan értékelek
1. sikerült a 260,
2. maradt még bennem 25 másodperc fejlődési lehetőség, tehát a 275-280 elérhető.

Remélhetőleg holnaptól ismét elindulhat a normális kerékvágásban az edzés és a csoki stop.