RKC 1 - Harmadik nap

Rosszul aludtam. Hajnalban többször felriadtam és a snatch tesztnél használandó stratégiák változatain mentem végig. Hány ismétlés után váltsak, mennyi pihenőt tegyek bele, hogy váltsak-e kezet sokszor, vagy inkább tegyem le. Minden felriadáskor érzékeltem az alkaromból jövő feszültséget, ami felébresztette bennem a kételyt, mi van ha a fogásom nem bírja és elejtem a súlyt.

Az alváshiánytól sajgó fejjel és félig beállt nyakkal ébredtem. Egy órát szántam rá, hogy végighengerezzem magam. (Egyébként az SMR sokat segített a hétvége alatt, köszönöm Feri). Megittam a reggeli fehérjeturmixomat, bepakoltam a törölközőket és robogtam is.

Még szinte alig érkeztem meg, Gabi máris felszólított, hogy próbálkozzam meg ismét a húzódzkodással. Ismét csak négy és fél ismétlés sikerült. Az utolső ismétlésnél beleadtam mindent, ahogy Pavel mutatta, ha már rontok, akkor azt tegyem úgy hogy megpróbáltam mindent.

A harmadik nap reggelére sokan tépet, vagy félig tépett tenyérrel várták a rettegett vizsgát. Én meghúztam magam és inkább nem akartam őket tovább idegesíteni, hogy az én kezemen szinte nem is volt nyoma az előző két napnak. Előző este még megcsináltam a szokásos kézápolást (áztatás, reszelés, krémezés) és reggelre szinte teljesen sima volt a kezem.

A délelőtti program technikai gyakorlás, technikai vizsga és snatch teszt volt. Az hogy a snatch csak a harmadik nap közepére került, az lélektanilag mindenkinek magasra tette a lécet.

A gyakorlás nagyon hasznos volt mert ténylegesen koncentráltunk a pontos kivitelezésre és egymás segítésére. A technikai vizsgába megpróbáltam beletenni mindent, amit a hétvégén tanultam, arra ami ki lett javítva a mozgásomban (a legtöbb a TGU-nál volt) és próbáltam a tökéletes kivitelezést. Sikeresen megcsináltam a vizsga ezen részét. Az igazat megvallva, ha a technikai vizsgánál nem jött volna össze valami, az nagyon bántott volna, jobban mint bármi más. A többi csapattag azt mondta, hogy szépen csináltam minden gyakorlatot, ami jól esett. A csapat ekkorra kovácsolódott igazi csapattá és lelkesen buzdítottuk egymást. Sajnos egy-két elvtársnak hiba csúszott a kivitelezésbe.

A snatch tesztnél valahogy elfogott a nyugalom és éreztem, hogy sikerülnie kell. Megpróbáltam úgy csinálni mint itthon. Szárazra töröltem a bellt, az RKC feliratott magam felé fordítottam, nagyokat lélegeztem és amikor jött a jelzés elkezdem. Komótosan, minden ismétlés után a felső ponton megálltam egy pillanatra, figyelve a technikára, légzésre, könyökre, vállra. Egyfajta borzongás futott végig rajtam, amikor érzékeltem, hogy nem fáradok (annyira, mint számítottam), 60-nál azért tettem le, hogy nehogy túlhajtsam magam. 10 másodperc után folytattam és még 40-et rátettem és még maradt 15-20 másodpercem. (Azt hiszem, hogy
 itt az ideje a 10 perces teszt ellenőrzésének :o) ).

Sok csapattársnak volt tenyérproblémája, ami a tesztnél sajnos erősen befolyásolta a végrehajtást. Viszont senki nem adta fel, volt aki már a végén 2-3 ismétlésenként cserélt, de csinálta, volt aki már nem kapott levegőt, de csinálta és volt akinek vérzett a keze, de csinálta. Ezek a fiúk és lányok megmutatták maguknak és egymásnak, hogy van bennük kitartás, akarat és hogy méltóak arra, hogy RKC instruktorok legyenek még akkor is, ha ismételniük kell a vizsgát.

Folyt. köv...